A jól bevált könyvtár (One Shot) - A függőség 2/2

  Nem tudom mennyi ideig lehettem elájulva, bekómálva, de az biztos, hogy valami nedveset éreztem az ajkaimon, amire felriadtam.
  - Azta! Könyvrózsika felébredt a bűvös csókra?! Nahát, eddig nem hittem a mesékben! - egyenesedett fel gyorsan sunbae. Ki volt pirosodva.
  - Hhol vagyok? - kérdeztem, majd a fejemhez kaptam, mert belenyillalt a fájdalom.
  - Az orvosi szobában. Emlékszel a nevedre? - kérdezte aggódó tekintettel.
  - Oh Sehun. Viszont a tied...
  - Xi Luhan. Hatalmasat koppant az a jókora régészeti kincs a fejeden. Csoda, hogy egyben van a koponyád.
  - Mennyi az idő? - kérdezem hirtelen.
  - Öhm... nincs nálam a telefonom, azt nem hozhattam be, de már sötét van kint..
  - Hogy MIIII??? - kiáltok fel. "Anyuék kinyírnak!" Felpattantam az agyról, aminek a következtében jól megszédültem és Luhanra estem.
  - Jól vagy? Nem szabad kapkodnod! - szólt rám. Lassan felnéztem rá, arcunk vészesen közel került egymáshoz.
  "Azta! Hyung-nak milyen szép bőre van...! Fehér... és sehol egy bőrhiba, bezzeg az enyém..."
  - Mit nézel ennyire? - kérdezi angyali mosollyal arcán.
  - Aa bőröd... olyan...
  - Milyen?
  - Nem tudom... hozzá érhetek? - csillantak fel szemeim.
  - Hát öö... nyugodtan... ha ettől jobban érzed magad...
Felnyúltam és megsimítottam arcát. Hihetetlenül puha volt. És mint egy függőséget okozó dolog vonzotta magához a tenyerem és nem bírtam elengedni. Luhan elmoslyodott és ajkaimra hajolt.
  "Na jó! Az nem létezik...! Higy a fenében lehet ilyen valakinek a bőre?"
  A függőség átáramlott az ajkaimba és az övéiből akartam mégtöbbet. Lassan leesett, hogy hyung nem ellenkezik, sokkal inkább élvezi a dolgot. Ettől a függőségtől nem érdekelt, hogy hol vagyunk, hogy bármelyik pillanatban összeeshetek és az se, hogy mennyi az idő. Nem akartam elengedni, még többet akartam belőle.
  - Hallom felébredt... - nyílt ki az ajtó. Luhan abban a pillanatban engedett el, én meg leszegett rák vörös fejjel álltam és imádkoztam, hogy az a kedves könyvtáros legyen, aki ránk nyitott....
  - Ha nem bánjátok, behoznék ide egy másik diákot, mert ugye ez egy BETEGEKNEK FENNTARTOTT szoba. Ha már jobban érzi magát, Oh tanuló, akkor akár távozhatnának is. - "Hát nem ő volt az."
  - Értettük. Elnézést kérünk. Akkor mi távozunk is... - ragadta meg a kezem hyung és kirángatott a folyosóra.
  Egy ideig csak álltunk és néztük egymást. Majd felbátorodtam és a könyvtár fele vettem az irányt.
"A tanárok biztos szóltak anyuéknak, hogy összeestem, nem? Akkor nem lesz gáz..."
  Nem értem, miért akartam mindenáron idejönni, főleg, hogy ennyi az idő. Már biztos mindenki elment. Az ajtó meglepetésemre nyitva volt. Lenyomtam a kilincset, és lassan beléptünk, kéz a kézben. A helység legmesszebb eső polcsorához rohantam, magammal rángatva hyung-ot, majd a falhoz vetettem a hátam.
  - Sehun, mit...?
  - Te is élvezted az előbb, igaz? Akkor most kifizetheted, amiért segítettem visszavinni a könyveid. - néztem rá kiéhezett tekintettel. "Most akkor... Mégis miket beszélek?" - Vagyis... - bizonytalanodtam el.
Luhan előre hajolt, megcsókolt és abban a pillanatban fellangolt körülöttünk a levegő. A függőségnek beállított érzés vággyá alakult át és pillanatról pillanatra gyorsabban és hevesebben téptük egymásról a ruhákat. Míg eljutottunk odáig, hogy csak egy alsónadrág legyen rajtunk, szépen leforgattam magamban az eddig olvasottakat, hogy mit is kéne tennem.
  Először nyakának estem neki, majd szépen lassan, kínozva ezzel társamat, nyalogatva a bőrét haladtam lefele boxere felé.
                             ~VÉGE~